GENEVIEVE

A reggel lágyan talált rám.

Kivételesen nem a kinti város ébresztett dudálással és szirénákkal, hanem a lepedő lassú suhogása és a penthouse-on átkúszó kávéillat. Belepislantottam a függönyökön átszűrődő, kiömlő aranyfénybe, félig-meddig arra számítva, hogy Alistair szemében még mindig ott kavarog a tegnap esti vihar.

De ehelyett ő volt ott, az ágy szélén ült, kezében egy tálcával