ALISTAIR

A markomban szorított telefon akár csontból is lehetett volna. Törékeny. Zúzható. Gúnyt űzött belőlem a halott nyomkövető némaságával. Addig bámultam a sötét képernyőt, amíg el nem homályosodott a látásom, amíg már csak az ő arcát láttam átsuhanni a fekete üvegen, mint egy kísértetet.

– Uram? – Az egyik emberem a sikátor szélén toporgott, a hangja óvatos volt, mintha egy már kibiztosí