GENEVIEVE

A csend elviselhetetlen súlyként nehezedett rám.

A szoba nem volt csendes – nem igazán. Gépek zúgtak, a szívmonitor a pulzusom ritmusára pittyegett, és valahonnan az ajtón túlról ápolónők tompa csevegését hallottam. De e falak között, és bennem is, csak mozdulatlanság honolt. Súlyos, rettegéssel teli mozdulatlanság.

Az ujjaim a lepedőbe markoltak. – Mi történt Isabellával?

Senki sem