GENEVIEVE

Abban a pillanatban, hogy Declan befejezte a beszédet, a csend úgy hullott a felhajtóra, mint egy lezuhanó függöny. Hideg. Súlyos. Fojtogató.

Egy figyelmeztetés.

Egy helyszín.

Egy időpont.

Valaki olyan táblán mozgatta a bábukat, amit mi még csak nem is értettünk.

Cselekvésre kényszerítettem a torkomat. – Van... valami más is.

Alistair karjai ösztönösen szorosabbra fonták a testem