GENEVIEVE

Audrey nem mozdult. Nem pislogott. Csak állt a félhomályos faház ajtajában, mintha maga az éjszaka formált volna meg egy nőt fagyból és kegyetlenségből.

A mosolya apró volt, kimért és ragadozó.

Egy olyan ember mosolya, aki végre sarokba szorította a lényt, akire évek óta vadászott.

– Tudod – mormolta, a hangja lágy volt, mint a selyem, de méreggel átszőtt –, hogy csak egyetlen ember