ALISTAIR

Egy pillanatig mozdulni sem tudtam.

Reszketett a karjaimban – az én Genevieve-em, az én tűzviharom, az én lehetetlen nőm –, mégis abban a pillanatban, ahogy a teste az enyémnek zuhant, valami ősi dolog áradt szét bennem. Nem düh. Nem zavartság. Csak az ösztönös, csontig hatoló kényszer, hogy talpon tartsam őt.

Szorosabbra fűztem az ölelést.

– Genevieve – hé – édesem, elkaplak.

De abb