GENEVIEVE

A hazaút csendes volt.

Nem az a fajta éles, fojtogató csend, ami egy veszekedést követ. Nem az a fajta, ami arra provokál, hogy te szólalj meg először. Ez a csend nem kért semmit. Egyszerűen csak létezett, úgy telepedett le közénk, mint valami, amiben már előre megegyeztünk.

A gumiabroncsok suttogtak az aszfalton. A város elmosódott a sötétített ablakokon túl, távolinak és jelentéktel