GABRIELLA

Meg sem álltunk a futással, amíg az út zajai semmivé nem foszlottak.

Ágak karcolták a karomat. Száraz levelek ropogtak a cipőm alatt. A levegőnek nedves föld és valami vad illata volt, valami olyasmié, amit nem érintett az a világ, amiből épp elmenekültünk. Isabella zihálása szaggatottan érte a vállamat, ujjai görcsösen kapaszkodtak a dzsekimbe, mintha attól félne, hogy eltűnök, ha laz