Talpra ugrom; Julian odalép hozzám és megragadja a karomat. „Miért nem eszel?”

„Haza akarok menni” – mondom neki, figyelmen kívül hagyva a kérdését, és megpróbálom kiszabadítani a karomat. A szorítása túl erős, a karja meg sem mozdul, mintha csak egy téglafalat rángatnék.

„Az nem opció, ezt már tudod” – morogta dühösen Julian, szemei a megszokott kék és a fekete ónix között vibráltak. Julian az a