"Mi az, nincs testvéri ölelés?" – gúnyolódik, miközben próbálom elviselni a fájdalmat. Köhögve és fuldokolva, a vérem a padlóra fröccsen. Letépem a karperecet a csuklómról, és a tűzbe dobom a maradék kis erőmmel, mielőtt összeesem. Felnézek rá, ördögi vigyor ül az arcán.

"Na, ezt meg miért csináltad? Reméltem, hogy jól fogok szórakozni, most viszont gyorsan kell végeznem."

"Hogy érted ezt?" – nyög