Cassius röviden rám pillantott, és láttam rajta, hogy őrlődik. Ha tippelnem kéne, ő is legalább annyira élvezte a civilizált, együtt töltött időnket, mint én.

– Köszönöm a reggelit, Cassius – mondtam, és ő mintha felragyogott volna, amikor újra a nevén szólítottam. A boldogság e röpke pillanata szertefoszlott, amint a húga ránézett. Agresszíven hátratolva a székét felállt, miközben tekintete az en