Seraphinával egy pillanatra egymásra néztünk, és némán megegyeztünk abban, hogy amint Thaliával leszámoltunk, Vivienne-nek is mennie kell.

Vivienne-nek nem kellett kimondania ahhoz, hogy a szobában mindenki tudja: így ölte meg a saját anyját. Az arcán ülő büszkeség beszélt helyette.

– Mennyi ideig tartana? – kérdeztem, elnyomva a vele szembeni bizalmatlanságomat.

– Több ideig, mint amink van, d