Genevieve szemszöge

Alighogy becsukódott mögöttem az ajtó, a vérmérsékletem erőt vett rajtam. Nem volt joga hozzá! Akár király, akár nem!

Sarkon fordultam, és feltaszítottam az ajtót, majdnem arcon vágva vele Cassiust. Keze az ajtó szélét markolta, és ugyanolyan megdöbbenve nézett le rám, mint amilyen én magam is voltam. Gyorsan elnyomtam ezt az érzést, és dühösen a társamra meredtem.

– Tartozo