Seraphina szemszöge

Igenis megtettem.

Kibaszottul megharaptam, mint valami állat, és ahogy lenyaltam a vérét az ajkamról, újra meg akartam tenni. Volt valami annyira dögös, annyira ősi abban, hogy láttam a harapásomat a nyakán. Az, hogy nem tudtam, megmarad-e, ahogy az ő jelölése rajtam, vagy újra és újra meg kell majd tennem, arra késztetett, hogy összeszorítsam a combjaimat.

– Igen – suttogta