– Tristan – suttogtam, és arra kényszerítettem a szememet, hogy az arcán maradjon, és ne tévedjen le az izzadságtól csillogó mellkasára. – Meg akartam köszönni a takarót tegnap éjszaka.

Nem hoztam magammal, és hacsak nem kéri vissza, nem is fogom visszaadni. Szerettem, hogy van nálam valami, aminek olyan illata van, mint neki, és ami bizonyítja, hogy igenis törődik velem, akármennyire is ellenáll