Különös volt, hogy minden annyira normálisnak tűnt. Arra számítottam, hogy mióta rátalált a társára, megváltozott, és talán legbelül meg is történt.

– Izzy – mondta megkönnyebbülten sóhajtva, miközben végigmért, kétségtelenül hiányzó végtagot vagy maradandó heget keresve, ami bizonyítaná, hogy nem tudtam megvédeni magam a városfalakon kívül.

Ami meglepett, az a gyors ölelés volt, amibe belevont.