Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Kísértést éreztem, hogy úgy kezeljem a dolgot, mint egy sebtapaszt, és egyetlen rántással tépjek le mindent. Mesélhettem volna neki Xavierről is, de már így is túl soknak tűnt. Túl fájdalmas volt.

Meglepett, amikor Tristan a karjaiba zárt, és a mellkasához húzott. Nekidőlt a fának, én pedig vele együtt mozdultam, élvezve a melegségét. – Nem érdemelted meg, hogy ebben a világban nőj fel.

Lehunytam