Léptek visszhangoztak a sikátorból, ahogy elmentünk mellette, Preston pedig néma egyetértésben rám nézett.

"Hozd a többieket" – suttogtam, és megálltam a sikátor bejáratának túloldalán. Preston nem lassított a tempóján, és úgy folytatta az útját, mintha semmit sem mondtam volna.

A léptek elnémultak, és tudtam, hogy nem ülhetek tétlenül várva, amikor egy fájdalmas nyögést hallottam.

Végigrohanta