Tristan szemszöge

Ahogy az idő lassan hűlni kezdett, több alvásra volt szükségem, mégis úgy tűnt, minden éjjel kevesebb jut. De így is megérte.

Múlt éjjel Isabella belesimult az ölelésembe, én pedig néztem, ahogy alszik. Amióta elhagytuk a házat, még sosem láttam ilyen mélyen aludni. Meg sem közelítette azt a pihenést, amiben otthon, az én ágyamban volt része, de egyelőre megtette.

Békésnek tűnt.