Izzy szemszöge

A tanács jelenléte a kastélyban olyan volt, mintha az ember egy szirénnel fürdene abban a reményben, hogy a lény nem húzza a mélybe, mielőtt végezne vele. A veszekedésüket minden közösségi teremből és folyosóról hallani lehetett. Valahányszor kiléptem a szobámból, őrült rohanásba kezdtem, hogy eljussak oda, ahová kellett, anélkül, hogy valamelyikükbe beleütközzem.

Az ételt a szobán