– Nyugodj meg, Isabella. Minden rendben – mondtam magamnak, de amikor felemeltem a kezem, hogy kisimítsam a hajat az arcomból, remegett.

Egy torokköszörülés hangjára hirtelen megpördültem, és szembenéztem a nyitott ajtóban álló őrrel. – Bocsásson meg, Fenség, hozhatok önnek valamit?

Megdöntötte a fejét, és aggodalommal az arcán pillantott rám.

Biztosan borzalmasan festhettem, ha elhagyta a posztjá