„Jó reggelt, Bianca” – mondta Carmine, engem pedig emlékeztetett a jelenlétére.

„Carmine, nem is láttalak” – válaszolta anya.

„Nekem indulnom kell. További szép napot nektek” – mondta, miközben felállt és kiment, a csészéjét az asztalon hagyva, nyilván arra számítva, hogy valaki majd eltakarítja.

„Beszélni akartál, drágám?”

A tekintetemet visszakaptam anyára.

„Mmm. Igen.” Hát hol is kezd