Most Aldo nagyapa és én karonfogva sétáltunk a hálószobám felé a második emeleten.

„Milyen szépen megnőttél ebben a két évben, Vittoria. Szinte már ennivaló vagy” – mondta Aldo nagyapa, amint felértünk a második emeletre.

Fúj!

Erre mit lehet mondani?

„Ööö, mmm, köszönöm?” Inkább kérdésnek hangzott.

Kuncogott, a sétabotja kop-kop hangot adott ki, ahogy végigsétáltunk az üres folyosón. „Felelj ne