Egy tollpihe-könnyű érintés simítja végig a felkaromat, erre ébredek. Megvédem az arcomat a fénytől, és mélyebbre bújok a melegségbe, amiről tudom, hogy a férjem az.

Lassan beletörődtem, mekkora polippá válok álmomban. Ő pedig olyan meleg. Másrészről viszont sosem panaszkodott, és amíg nem teszi, nem vagyok hajlandó hibáztatni magam olyasmiért, amit alvás közben csinálok.

Sima ujjak szántanak végi