Miután Enzo tegnap este elhagyott, egy darabig a padlón ülök, a csempe hidegen éri a csupasz lábamat. Ahogy a könnyek folynak az arcomon, egy kicsit felnevetek. Legalább újra hozzám ér, gondolom egy halvány mosollyal. Ahogy remegő térdekkel elvonszolom magam a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak.

És éjszaka újra magáévá tesz. Újra és újra. Négykézlábra állít, és úgy hatol belém. Majd az elejemen