Kék, átlapolós ruhát viselek, amikor vasárnap este leérek vacsorázni. Chase, Enzo egyik kapitánya, üdvözlésképpen arcon csókol, majd az egyik kezét a nadrágzsebébe csúsztatva elindul befelé.

– Ezt igazán nem kellene csinálnod – suttogja Enzo még egyszer.

Lenézek magamra. – De hát úgy kiöltöztem. – Megigazítom a fürtjeimet, és felmosolygok rá.

– Látom. Gyönyörű vagy, bébi.

A fejemet megdöntve köszö