~Milian~

Ez most komoly? Tényleg nemet mondott nekem?! Én voltam a legkívánatosabb férfi a királyságban, gazdag és hatalmas. Egész életemben csak epekedő nőkkel találkoztam, akik imádtak hízelegni nekem, vagy még többért könyörögtek. Nem jelentettek számomra egyebet, mint meghódítandó testeket, amelyeken aztán túllépek a következőre.

Ez a nő egy örömtanyán született. Mit gondol, mégis mi másért létezik? Azért hívattam a szobámba, hogy megbüntessem, amiért tegnap ellenszegült nekem. Arra számítottam, hogy nyomós oka van visszautasítani az ajánlatomat.

„Kérem, uram! Elküldöm önhöz a nővéremet.” A szemei könnybe lábadtak, mintha a legrosszabb rémálmai váltak volna valóra.

A falhoz szögeztem, és a karjaim közé zártam, a testünket mindössze néhány centiméter választotta el egymástól. Úgy megdermedt a félelemtől, mintha bűn lenne, ha a teste véletlenül az enyémhez érne. Az ellenkezésétől a farkam csak még keményebb lett, nagyon kemény.

„Nézz rám!”

Felemelete az arcát, hatalmas, könyörgő szemekkel és remegő ajkakkal. A francba! Legszívesebben beleharapnék azokba a telt ajkakba.

„Csupán egy percbe telik, hogy beszennyezzelek, Sera Seraphina, vagy akármi is a neved.”

A szemöldöke aggodalmasan ráncolódott.

„Sokkal könnyebb lesz, ha megadod magad, és nem játszod itt a »ne-érj-a-szűz-puncimhoz« szentet.”

„De miért pont én? Tudja jól, hogy bárkit megkaphat, akit csak akar.”

Az orromat a puha arcához dörzsöltem.

„Bárkit?? Akkor tegnap miért nem jelentél meg? Semmi tisztelet nincs benned a Herceged iránt?”

Könnyek csorogtak végig az arcán, és elfordította a fejét. Finoman megcsókoltam a fülcimpája alatti részt, amitől csak még jobban beleremegett.

„Válaszolj! És hagyd abba a sírást. Nem fogsz velük meglágyítani.”

„É-én nem tudtam, hogy észre f-fogja venni.” Kerülte a tekintetemet.

„Hát észrevettem. Azokat a dolgokat, amik iránt annyira szenvedélyesen érdeklődsz, csinálhatod a szabadidődben. Nem foglak megakadályozni benne. De az ágyamban szükségem van rád.”

„Mit veszítene, ha egyszer kivételt tenne? Annyi lehetősége van, sokkal jobbak is.”

„Egy kurtizán vagy, aki betöltötte a 18-at. Nincsenek kivételek.”

„Nem vagyok jó. Fogalmam sincs, hogyan kellene a kedvére tennem. És NEM AKAROM, hogy azok a rongy nők tanítsanak be!”

„Te most kiabálsz velem, Sera?” Magamhoz húztam, és szorosan a karjaimba zártam. Vonaglott a szorításomban, küzdött, hogy kiszabaduljon. Aztán hirtelen abbahagyta a fészkelődést, és a szemei egy pillanatra tágra nyíltak, amikor megérezte, ahogy a keménységem hozzányomódik.

Megragadtam egy maréknyit a hajából, és lenyomtam, hogy a padlót nézze.

„Mi az?” kérdezte zavartan. Megfogtam a kezét, és rászorítottam a merevedésemre, hogy érezze.

„Őrjítően izgatsz. Akarom, hogy az enyém légy, és nem fogadok el más utat.” Az ajkaimat az övéhez simítottam.

„Elenged, ha leszopom?” kérdezte várakozással telve a szemében.

Tele volt meglepetésekkel. Az ágyamra lököt.

„Nem ezt akarom. Ki akarlak nyalni, akarom hallani, ahogy nyögsz.”

„Nem!!!”

Próbált kimászni a szorításomból, de az ágyhoz szögeztem, és a testemet az övéhez nyomtam. A kezemet a bugyijába csúsztattam.

Bassza meg!

Csuromvizes volt. Szét akartam zúzni azt a puncit, végtelenül és kíméletlenül dugni.

De nem ma.

Nem akartam megerőszakolni. Azt akartam, hogy könyörögjön érte.

„Kérem, engedjen el.” Két apró tenyerét a mellkasomnak vetette, és erősen meglökött.

„Persze, miután elélveztettelek.”

„Én n...” A kezemmel befogtam a száját, mielőtt tiltakozhatott volna. A szemeiben olyan félelem tükröződött, mintha azt mondtam volna, hogy meg fogom ölni.

A nyakát csókolgattam, miközben a hüvelykujjammal a csiklóját dörzsöltem. Halkan felnyöszörgött. A lepedőbe markolt, sóhajtozott és zihált, amikor az ujjaimat belé pumpáltam. Megragadtam a combjainál, az ágy szélére húztam, és letérdeltem. A nyelvemmel körözni kezdtem a csuromvizes punciján, mélyen szívtam és nyaltam, miközben a csiklóját dörzsöltem. Egy hangos nyögés szakadt fel belőle, amitől a farkam lüktetni kezdett.

Istenem! Ha már ettől ilyen hangosan nyög, leszakad a mennyezet, ha a falhoz nyomom, és hátulról teszem magamévá. A nyelvemmel felfelé húztam egy vonalat, és megcsókoltam a köldökét, miközben az ujjaimmal tovább kényeztettem a punciját. Újra felnyögött, a háta homorított, a feneke pedig a levegőbe emelkedett.

Visszahajoltam, hogy még többet kóstoljak belőle. A hajamba markolt, és a gyönyörtől sikoltott. Megálltam, hogy kínozzam egy kicsit. Döbbent pillantást vetett rám, a szemeivel némán könyörgött a folytatásért.

„Eljössz hozzám, ha hivatlak?”

Újra a lepedőbe kapaszkodott, de nem válaszolt. Az ujjaimmal lassan körözni kezdtem a nedvességét körbeölelő, ínycsiklandó, rózsaszín ajkakon, az ajkaimmal pedig meghúztam a csiklóját.

„Igen vagy nem??”

„I-igen, igen! Kérem, ne hagyja abba.”

„Részt veszel a csoportos szexben?”

„Nem akarok!!”

„Mondd ki.”

„Akarom!”

„Mit akarsz?”

„Azt akarom, hogy kinyalja a puncimat, és addig ne hagyja abba, amíg el nem élvezek.”

Két ujjamat belé csúsztattam, és a nyelvemmel felfogtam az édes nedveit. Hátravetette a fejét, és arra kért, hogy ne álljak meg. Folyamatos, feltörő nyögésektől rázkódva a combjait a vállaim köré fonta, és gyors ritmusban mozgott a nyelvem ellenében. Megremegett, és egy hangos, elégedett nyögést hallatott, mielőtt a teste elernyedt volna. A nyelvemmel letisztítottam, és beleszédültem az izgalomba.

Fölé hajoltam, és lefogtam a csuklóit, mert nem akartam, hogy elmenjen.

„Most már elmehetek, kérem!” Nehezen vette a levegőt. Az orcái mélyvörösre színeződtek, amikor a szemébe néztem.

„Elpirultál?” Erősen beleharaptam az arcába, majd megcsókoltam.

„Elmehetsz.” Eltávolodtam tőle. Le kellett hűlnöm. „Mondd meg a nővérednek, hogy azonnal jöjjön ide” – mondtam neki, mielőtt kisétált volna az ajtón.

„És mondd meg neki, hogy hozzon ostort.”