(Seraphina szemszöge)

Sebastian megfogta a kezem, és szótlanul a kanapéhoz vezetett. Aztán leült, és az ölébe húzott. Az arcomat a mellkasába fúrtam, ő pedig az állát a hajamba dörzsölte.

– Jól vagy? – kérdezte tőlem.

Bólintottam. – Igen. Csak vacak érzés. Sosem akartam megbántani.

Sebastian nem szólt semmit, úgyhogy hozzátettem: – Sajnálom, hogy ezt mind végig kellett hallgatnod. Kellemetlen lehe