[Genevieve szemszöge]

Ó... Hát, ez aztán nagyon gyorsan kijózanított érzelmileg.

Egy pillanatig értetlenül bámultam Arthurra, és azon tűnődtem, mi a csudáért akarná meghallgatni, mi történt a gyermekkoromban. Nem sok jó dologról lehetett mesélni.

Szidtam magam a hibáért, hogy mindenkinek bevallottam, a családom milyen visszásságokat követett el ellenem a múltban. Óvatosabbnak kellett volna lennem