[Külső nézőpont]

Julian forrt a dühtől.

Biztos volt benne, hogy a sors nem más, mint egy kegyetlen, jéghideg ribanc sötét humorérzékkel.

Tudta, hogy nem vetett rá jó fényt, hogy ilyen brutális módon rontott ki az ebédlőből. De ahogy a türelme és az önuralma másodpercről másodpercre egyre jobban elillant, kénytelen volt sietősen visszavonulni. Nem akarta, hogy Genevieve meglássa ezt az oldalát.