[Genevieve szemszöge]

Minden izmom megdermedt a testemben. Egyetlen lélegzetvételnyi levegő sem jutott át a tüdőmön, miközben áhítattal meredtem vissza Arthurra.

A hangom túl halk volt, még én magam is alig hallottam. – Micsoda...? Te... te szeretsz engem?

A levegő besűrűsödött körülöttünk, és úgy éreztem, mintha egy túlságosan is szürreális környezetbe csöppentem volna. Megrémültem, hogy valahogy