[Genevieve nézőpontja]

Eleanor kihúzta magát, és arcára erőltette a legművibb mosolyt, amit valaha láttam. A szobára csend borult, és csak a magas sarkújának folyamatos kopogása hallatszott a márványpadlón.

Megállt Arthur és előttem, miközben a rá jellemző leereszkedő módon csücsörítette a száját.

– Nos, mondhatom, mindez eléggé meglepő volt – hümmögte Eleanor. Megjátszott öröme mérgező hullámok