32 — Szia, apa.

– Szia, apa – mondom, ahogy kilépek a helyiségből, szorosan a fülemhez szorítva a telefont. – Tudod tartani egy másodpercre, a konyhában vagyok…

– Történt valami? – kérdezi aggódva. Hihetetlen, hogy ennyire ismeri a hangszínemet, hogyan képes felismerni az érzelmeimet abból, ahogy a szavakat kiejtem. Melegséggel tölti el a szívem az a tudat, hogy ennyire szeretnek.

– Csak beszélni