Attól a pillanattól kezdve, hogy megláttam azt az üzenetet, mintha minden lassított felvételként pergett volna le körülöttem. Sebastian kijött a zuhany alól, reggelit hozott nekünk… És visszamentünk a lakásba. Mindenki tette a maga dolgát.

Nem volt bátorságom szóba hozni a dolgot, és úgy tűnt, Sebastiant sem zavarta a képernyőn villogó üzenet… Olyannyira természetesnek, olyannyira jelentéktelennek