59 — Apuci visszatért...?

Amikor Sebastian bevezet az irodájába, és becsukja az ajtót, miután beléptem a szobába, már érzem, ahogy a szívem kétségbeesetten kalapál a mellkasomban. Várom, hogy behúzza a függönyöket, de ehelyett csak odasétál az íróasztalhoz, és leül.

És olyan feszülten néz rám, hogy a levegő is kiszorul a tüdőmből.

– Miért nem ülsz le? – kérdezi olyan komoly hangon, hogy pillangók