Mire visszaérek az étterembe, már majdnem üres, bár van néhány asztal, ahol olyan emberek ülnek, akiket nem érdekel a jelenlétem, vagy a könnyes, puffadt szemem. Ez határozottan megkönnyebbülés, mert pontosan ezt akarom – eltűnni.

De a szomorúságom nem kerüli el Tyler figyelmét, aki azonnal elhagyja a pultot, és felém indul. Szipogok, a kezemmel szárítgatom a szempilláimat, miközben rövid, botlado