Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Keresztbe fonom a karom, és Victoria arcának arrogáns kifejezését nézem, ahogy a szeme szinte a harag lángjaiban ég. És nem tehetek róla, de veszek egy mély lélegzetet, próbálva uralkodni az indulataimon, amik már amúgy is robbanásközeli állapotban vannak.
Hogy végződhetnek a dolgok mindig így?
Nemcsak, hogy nem oldottam meg semmit Sebastiannal, de talán még rontottunk is a helyzeten. Nem akartam,