Visszaérve a hálószobába, távol a gyönyör illatától, a párától, ami ködössé tette az elmémet, veszek egy mély lélegzetet, maximálisan teleresztve a tüdőmet, csak hogy aztán durván kifújjam a levegőt… És az ágyamra nézek, fájdalmasan tudatában annak, hogy nagyon is Sebastian karjaiban akarok elaludni, főleg úgy, hogy ő lenne az első, akit reggel meglátok.

De ez csak egy ostoba álom, amihez nem kötő