Amint Jackson elhagyja a szobát, kiengedem a lélegzetemet, amit észre sem vettem, hogy visszatartottam. Végighúzom a kezem a hajamon, hátrasimítva a barna hullámokat, és felsóhajtok. Szorongó tekintetem Sebastianra vándorol, aki teljes csendben ül tovább. Még mindig nem tudok olvasni az arckifejezéséből, de valahogy el tudom képzelni, mi játszódik le a fejében...

„Ugye nem hiszed, hogy tényleg Gra