A mosoly, ami Sebastian ajkán megjelenik, amikor meghallja, hogy igent mondok, felgyorsítja a szívverésemet, és melegség árad szét a mellkasomban. A zöld szemei ragyognak, sőt, könnyek is csillognak bennük, amik megkönnyebbülésből és boldogságból fakadnak. De nem telik el sok idő, és a tekintetét újra uralni kezdi a vágy.

– Hm, emlékszem, amikor először ültél így az ölembe... – Sebastian gonoszkás