169 — Nem mi irányítjuk az életet.

Sebastian szavaitól a szívem kihagy egy ütemet. Ám a meglepettségem ellenére is továbbra is engem néz, és nyoma sincs benne megbánásnak, sem nevetésnek, sem habozásnak... Tényleg komolyan gondolja.

Mégsem tudok mosolyogni.

Hosszú másodpercek telnek el a csendemben, és az arckifejezése fokozatosan aggodalomra vált. Figyelmesen tanulmányozza az arcomat, különös fig