„Én is szeretlek” – mondta Genevieve.

Alexandros ónixfekete szeme visszanyerte eredeti orgonalila árnyalatát, és a boldogság könnyei gyűltek bennük, miközben egy mély, szenvedélyes, inkább szerelemmel, mint vággyal teli csókba húzta a lányt. Amikor ajkuk elvált, azt suttogta: „Köszönöm, kicsim. Annyira, de annyira szeretlek.”

Egy pillanatig még a karjaiban tartotta, mielőtt eszébe jutott volna,