Arra ébredek, hogy szikrák futnak végig a lábamon. Kipattan a szemem, és látom, hogy Sebastian mellettem ül, a lábamat a combjának támasztja, én pedig egy ágyon fekszem. Megriadva felülök. A nyakamban érzett csípés miatt a kezem azonnal oda is kap.

– Elvéreztél volna. Kael megjelölt – mondja Sebastian egyszerűen, miközben elkötöz egy kötést a combomon.

Egy morgás szakad fel belőlem.

– Nyugodj meg!