– Sera –

– A fenébe – motyogom.

Cassia egy tapodtat sem mozdult; csak bámul rám, kővé dermedve.

– Cassia? Hová lettél? – hallom meg valaki hangját a háta mögül.

Charlotte az.

– Hát itt vagy! – mondja, a földön heverő tálcányi ételre, majd rám pillant. – Ó, ne – jegyzi meg.

– Cassia, meg tudom magyarázni – mondom, és óvatosan feléje lépek.

Hátra lép egyet, én pedig a homlokomat ráncolom.

–