-Sera-

Megfordulok, és Vincent Vance-t látom magam mögött, meleg mosollyal és kedves szemekkel; szemekkel, amelyek pontosan olyanok, mint az enyémek.

– A… apa? – mondom bizonytalanul.

Nem tudom, mi folyik itt, de ha *vele* vagyok, akkor biztosan meghaltam.

Felnevet, közelebb lép hozzám, és megölel.

Eltelik egy perc, mire reagálok, de végül visszakapcsolom a karjaimat, megnyugvást találva az ölelés