Carter egyre mélyebben ráncolta a homlokát. – Én?

– Igen, uram.

Csalódott, kritikus pillantása alatt dühös magabiztosságom kezdett megingani. Lesütöttem a tekintetemet a kezemben lévő jegyzettömbre. Megköszörültem a torkomat, időt nyerve. Talán az egyenesség nem volt a legjobb opció itt. Carter nem tűnt fogékonynak rá. De hazudni sem akartam.

Valószínűleg egy finomabb megközelítésre volt szükség.