Declan még nem vett észre minket. Épp a nyakkendőjét és a kézelőjét igazgatta. Aztán beletúrt a hajába, és lesimította az arcából.

De még ha eddig nem is látott minket, az este hátralévő részében esélyünk sem volt elkerülni őt anélkül, hogy az ne tűnjön szándékosnak.

– Köszönnünk kellene neki – mondtam.

Carter felsóhajtott. – Tényleg nem hiszem, hogy ez jó öt… A fenébe. Észrevett minket.

Declan vé