– Harper...? – kérdezte Carter lélekszakadva, miközben áthidalta a kettőnk közötti távolságot.

– Én vagyok az – mondtam viccelődve. Egyikünk sem nevetett. Tűkön ültem, a reakciójára várva, legyen az jó vagy rossz. Csak essünk már túl rajta. Nem bírtam tovább. – Carter, ha...

– Olyan gyönyörű vagy.

Kissé kihúztam magam a meglepetéstől.

A tekintete lassan lejjebb vándorolt, végigmérve engem. – Legsz