Cassius aznap másodszor is felébredt, méghozzá egy olyan látványra, amit még mindig nem tudott elhinni. Amint a tekintete Genevieve-re esett, az istennek sem bírta elszakítani a szemét az alvó alakjáról. Olyan békésnek tűnt álmában, olyan gyönyörűnek, sőt, éteri.

Tudattalanul is elégedett mosoly ragyogta be az arcát. Kifárasztotta a végkimerülésig. Ez megmelengette a szívét. Saját ostoba gondolata