Háziasítva.

– Szabad? – kérdezi Raven halkan, mellettem állva, én pedig több mint boldogan adom át neki a nyűgös kis kölyköt. A mellkasára veszi, egyik kezével a fenekét támasztja, míg a másikkal a hátát fogja, és átviszi a nappaliba. Úgy követem, mintha ez nem is lenne kérdés. Ott akarok lenni, ahol ő, mindig. Amikor leül a régi, kopott bőrkkanapéra, a térdére támasztja, felém fordítva, az álla